Véleményem szerint a korlátozások gátolják az alkotást. Sok pedagógusban él még az a tévképzet, hogy ha nem tart katonás rendet, akkor a gyerekek rosszalkodni fognak és jön a káosz. Ezzel szemben azt tapasztalom, ha bizalmat szavazok nekik, értelmes célokat tűzök eléjük, érdekes feladatokat adok, akkor felnőnek ehhez és sokkal kevésbé jelent nekik kihívást rosszalkodni. 

A rajzfoglalkozások legyenek kötetlenek, szabadok, de még ennél is fontosabb, hogy a gyerekek hozzák meg az alkotásukhoz szükséges döntéseket. Ha megkérdeznek, hogy ezt, vagy azt hogyan lehet megcsinálni, adj nekik ötleteket, de a döntés és a megvalósítás az övék legyen. Ez nagyon fontos, mert ha nem így viszonyulsz hozzájuk, irányítod őket, egy idő után mást sem hallasz majd, csak azt, hogy: "Tanító néni (tanító bácsi, tanár úr)! És most mit csináljak?"
Így soha nem tanulnak meg önállóan alkotni.

Amikor a gyerekekkel "szerződést kötsz", beszéld meg velük, hogy az alkotás tekintetében nincsenek kőbe vésett szabályok, és legfőképp nincsenek tiltások. Felejtsétek el az ilyen szabályokat, hogy: Tilos radírozni, tilos a grafitot maszatolni, stb. Ezek mesterségesen kreált, értelmetlen szabályok. Sőt, támogasd őket abban, hogy kísérletezzenek! Azt mondd nekik, hogy: Próbáld ki!
Tapasztalati ajánlások persze vannak olyanoktól, akik jobban tudnak rajzolni mint ők, ezeket közvetítsd feléjük!  

Értesd meg velük, hogy bár szabadok az alkotásban, azért itt is vannak olyan dolgok, amiket meg kell tanulniuk. Ennek a szemléltetésére például kérdezd meg őket: Hogyan lehetséges az, hogy az egymással párhuzamosan futó vonatsínek úgy látszanak, mintha a távolban összeérnének? Két azonos magasságú fa közül miért látszik sokkal nagyobbnak az, amelyik közel van hozzánk, mint az, amelyik messze, távol?
Miért van az, hogy amit látnak, az nem azonos az ismereteikkel? Szerintük melyiket kell lerajzolni, azt amit látnak, vagy azt amit tudnak?
Ezzel megérteted velük, hogy a rajzolásnak is megvan a tudás oldala. Az alkotáshoz szükségük lesz eszközismeretre, technikai tudásra, rajzelméleti ismeretekre, de rögtön meg is nyugtathatod őket, hogy ez nem magolós történet, ezeket izgalmas feladatokon keresztül tanulják majd meg.

Ha már a kezdetekkor lefekteted azokat a szabályokat, amik a későbbi problémákat kezelik, nem lesznek problémák. A gyerekek idegenkedését a rajzóráktól például azzal tudod feledtetni, hogy azt mutatod nekik, ez valami más, ez különleges óra lesz.

Mutatok erre egy példát:

A "gyerekekkel kötött szerződésben" például lehetnek ezek a te feltételeid!

1. Mindig körbe kell ülnötök az asztalt vagy az asztalokat! Az asztal körül ülők között nincsenek kivételezettek, mindenki egyenlő.

2. Minden alkalommal másik helyre és más szomszédok mellé kell ülnötök!

3. Tilos egymás rajzát minősíteni, nevesíteni, sorrendet felállítani!

4. Csak pozitívan értékelhetitek egymás műveit!

5. Tilos beszélgetéssel, röhögéssel zavarni másokat az alkotásban!

6. Rajzolás közben bármikor felállhattok és körbe mehettek megnézni, hogy a többiek hol tartanak.

7. Amíg egy feladat tart, nem tartunk szünetet, ha ez hosszú idő és éhes, szomjas valaki, óra közben is bekaphat néhány falatot, sőt, csendben kimehet a mosdóba is. 

Ezek a szabályok olyanok, amelyeket könnyű lesz betartani. Persze meg fogják kérdezni, hogy miért kell mindig máshová ülni és ami még jobban izgatja őket, hogy miért kell más szomszédokat választani, mikor ők a barátaik mellett szeretnének ülni. Nyilván ki fognak játszani, mert ők is tudják, hogy nem emlékszel már arra, hogy a múltkor ki hol ült, éppen ezért az a jó, ha elmondod ennek az értelmét. Azt, hogy a barátok csak zavarják egymást az alkotásban, mert folyton úgy érzik, hogy meg kell osztaniuk egymással az élményeiket. Az élménybeszámolóra lesz mód az alkotás végén, a kiállításon. Az alkotó munka egyik legfontosabb ismérve az elmélyültség, a belefeledkezés. Ezt, az agyuk jobb oldali fele biztosítja számukra. A beszédközpontjuk pedig az agyuk bal feléhez kötődik. Tehát aki beszél, az képtelen lesz belemerülni a feladatba. Ez fordítva is igaz. Aki elmélyülten dolgozik, az képtelen beszélni. További előnye a helycserélgetésnek, hogy a változó szomszédok új inspirációkat, ötleteket, megoldásokat mutatnak egymásnak.

A pozitív értékelés szabálya biztosítja, hogy kritikai megjegyzésekkel ne vegyék el egymás kedvét a rajzolástól.
Persze, ez nem jelenti azt, hogy a hibákról nem beszélgethettek, de azt ne kössétek személyhez. 

A sorrendiség felállításának a szabályában pedig az a lényeg, hogy megszüntesse a versengést. A művészet nem sportverseny. Soha nem mondunk olyat, hogy Monet jobb festő, mint Munkácsy. Már csak azért sem, mert teljesen értelmetlen. Hozzá vagyunk szokva, hogy folyamatosan hatékonyságot mérjünk. Ez sem a művészetben sem a fejlesztőpedagógiában nem úgy működik, mint ahogyan megszoktuk. A hatékonyságot ugyanis ezeken a területeken nem egymáshoz viszonyítva, hanem magunkhoz képest mérjük. Egy alkotó számára az a fontos, hogy hogyan fejlődött az alkotóképessége, amit a saját műveinek az összehasonlítása mutat meg. Ezt a rajzképzésed során te is használd ki! A rajztanulás előtt rajzoltass velük egy kezdeti rajzot, amit összehasonlíthattok a tanulás végén készült rajzzal. Hihetetlen élmény a rajzolónak szembesülnie a fejlődésével.

Neked még másra is oda kell figyelned:

1. Minden rajzfeladat végén tartsatok kiállítást, ahol kiteszitek és megnézitek egymás rajzait! Nem a jókat, hanem mindet. Ha valaki úgy érzi, hogy nem sikerült a rajza, és legszívesebben "elásná", az is tegye ki, és beszéljétek meg, hogy mi nem tetszik neki benne és mit csinál majd legközelebb hogy elégedett legyen.

2. Rajzokat és rajzos megoldásokat emeljetek ki, ne alkotókat! Tartasd be ezt a szabályt!

3. Ne a legjobb rajzra fókuszáljatok és attól "ájuljatok el", hanem mindenki rajzában találjátok meg a jót, mert van benne! 

4. Használd a kiállítást a gyerekek motiválására! Tegyél fel motivációs kérdéseket!

Pár blogbejegyzéssel ezelőtt a FB-n egy érdekes hozzászólást kaptunk. A kommentelő fontos témát vetett fel. Szerintem nem haragszik meg, ha idézem:

"Én összevont osztályban tanítok,van,hogy 3 gyerek ül egy padban.A padok össze vannak csavarozva, így a teremrendezés kizárva. Némelyiküknek nemhogy puha és kemény ceruzája,de még rajzlapja sincs...festék és zsírkréta is csak a legolcsóbb. érdekes témaválasztással próbálok élményt csempészni az órába,de nagyon nehéz. Ötleteket szívesen fogadok!!!"

A kommentet olvasva úgy tűnhet, hogy ők biztosan nem tudnak elmetágítós hangulatot biztosítani, hiszen a tárgyi feltételeik hiánya gúzsba köti őket. Tény, hogy a helyzetük nem ideális, de nem igaz, hogy ez megakadályozná a sikeres rajztanítást.

 Nézzük végig a fontos dolgokat: 

1. Az érdeklődés és a vágy felkeltése

Az eszközigénye minimális. Megmutatod a rajzaidat, de kereshetsz művészek által készített rajzokat, amiket vetíts ki, ha van mivel, ha nincs, nyomtasd ki! Rajzolj élőben valami érdekeset, meglepőt!

Ez tehát megvalósítható.

2. Feltételek

A rajzolás eszközigénye minimális. A rajzokhoz persze jó, ha van legalább kétféle puhaságú ceruza, de ha nincs, hát tónusozzatok több rétegben a 2B-s keménységűvel! Rajzlapnak sem kell Canson-t venni, a kezdeti gyakorló feladatokhoz a hagyományos nyomtatópapír is megteszi, a jobb rajzokhoz megfelel a famentes rajzlap. A (noname) 120g-os, A4-es famentes rajzlap kb. 8-10 Ft/db. 10 db 100 Ft, ami a fénymásolópapírokkal kiegészítve több, mint 10 foglalkozást kiszolgál. 1 db 2B-s ceruza: 160 Ft, 1 db radír: 30 Ft, 1 db gyurmaradír: 320 Ft, 1 db hegyező: 300 Ft. Az ágszén: 100 Ft/db Összesen: 1010 Ft. Ha sok, ne vegyenek gyurmaradírt, meg ágszenet, anélkül is lehet rajzolni. Ami miatt mégis ajánlom, az a különlegessége. A gyerekeknek élményt jelent olyan eszközökkel dolgozni, melyeket még nem ismernek.

A5-ös képsík 2mm-es víztiszta polikarbonátból kb. 500-600 Ft. Ezt papírboltban nem lehet megvenni, érdemes összefogni és egyszer leszabatni egy csomót.  Csak akkor kell odaadni a gyerekeknek, amikor a feladat megkívánja. Évekig használható lesz. 3-4 db ruhacsipesz nem lehet probléma. 1 db táblafilc: 250 Ft, ez sem kell mindenkinek, neked legyen egy osztálynyi mennyiség.

Szóval az éves költsége a rajzolásnak kihozható valamivel több, mint ezer forintból, táblával, képsíkkal mondjuk kettőből, gyerekenként évente. Rajztáblát sem kell mindenkinek venni, elég ha van az iskolának annyi, amennyien elférnek az osztályban. Nem emlékszem pontosan, de 4-5.000 Ft nagyságrendben vágattam 10-es pozdorjalapból 20 db 40 x 60 cm-es lapokat. Sőt, pár éve, az első sorozatot ingyen kaptuk, mert a lapszabászaton volt egy csomó ilyen hulladék, csak a szabásért kértek pár száz forintot. A zsírkrétát, meg a rossz minőségű hatgombos vízfestéket felejtsétek el, úgysem jók semmire. Ezeknél többet lehet kihozni egy kétszínű postaironból, vagy egy tűfilcből, de ezekről majd később írok.

Nem tudom, létezik-e egyáltalán a rajzolásnál olcsóbban végezhető kreatív tevékenység. 

3. A szabályok

Meglepő és megvalósítható szabályokat kell kitalálni! Ha nem tudjátok mozgatni az asztalokat, hát ne mozgassátok, de helyet cserélgetni lehet. Itt a lényeg, hogy ne legyenek kivételezett helyek és gyerekek. Legyen benne valami szokatlan. Éreztesd velük, hogy a kötetlen rajzóra más, mint például a kötött matek. Tudják, hogy most felszabadulhatnak, mert most valami más következik. Egyetlen probléma a fény-árnyékhatás biztosítása lehet, de ha a padok rövidebbik éle az ablakok felé néz - leggyakrabban ez alapból így van - a probléma megoldódik, ha lekapcsoljátok a villanyt. 

A csoporthangulat megteremtéséhez felhasználunk tárgyi elemeket, de valójában a pedagógus viszonyulása a fontos. Ehhez a legfontosabb feltétel, hogy a pedagógus tudjon rajzolni, magabiztos legyen a feladatok megvalósításánál, az eszközhasználatban, és nyitott legyen a változtatásra. Az alapokat akkreditált képzéseinken megtanulhatja bárki. 

A kommentelő érdekes témaválasztáshoz kér ötleteket. A probléma, hogy nem elég az, ha érdekes feladatokat végeztettek a gyerekekkel, a rajzóra arra való, hogy készségeket, tudást szerezzenek.

Tudom, most csóválja a fejét néhány művésztanár :-), és művész. Vannak ismerőseim közöttük, ezért tudom, hogy mit gondolnak erről. Nagyjából azt, amit egy másik kommentelő, ha jól gondolom, egy művésztanár írt:

"Nem olyat kell rajzolni " amilyet álmukban sem gondoltak volna", hanem olyan látvány teremteni, amit álmukban gondoltak. Az egyén belső képi világának kivetülés a vizuális kommunikáció az első, nem a sémák és az "úgynevezett" valóság ismétlése. Önmagában a naturalista tanulmányokra, sémákra persze szükség lehet, sőt nagyon hasznos lehet, amennyiben segít, majd vágyaink, mondanivalónk kifejezésében. "

Hát igen, ebben fejlesztőpedagógusként más a szemléletem, mint nekik, pedig ugyanazt szeretnénk. Valójában nagyon kevés dolog van, amiben másként gondolkodunk. A legfontosabb talán az, hogy én tudom, ahhoz, hogy egy átlagos képességű gyerek képes legyen rajzolni, el kell sajátítania olyan részkészségeket, amik nélkül nem fog sikerülni neki.  
Az eredmények engem igazolnak. Ahol már így tanítanak rajzolni, teljesen megváltozott a gyerekek viszonya a rajzórákhoz. Élménybeszámolók sorát hallgatom arról, milyen pozitívan hatott a gyerekekre a rajztanításnak ez a módja.

A leírtakból sok-sok "Miért?"-tel kezdődő kérdés vetődhet fel benned, de a tanfolyamok anyagát nem tudom néhány blogbejegyzésben leírni. Mi már majd egy éve felismertük ezt. Tisztában vagyunk azzal, hogy továbbképzéseinkkel nem tudunk az ország összes iskolájába eljutni, ezért úgy gondoltuk, hogy egy könyvben leírunk mindent.

A következő blogbejegyzésben erről a könyvről lesz szó.

Bartók Erzsébet
fejlesztőpedagógus, az Elmetágító rajzolás kidolgozója

Addig is, ha kíváncsivá tettelek, keresd fel a weboldalunkat: www.elmetagito.hu